A kerti tó téliesítése

Lassan-lassan feszessé válik a kerti tavunk víztükre. A ficánkoló halaink is lelassulnak, már nem kell éhségüket csillapítani, hiszen anyagcseréjük olyannyira lelassul, hogy nincs szükségük a táplálékra. A tavirózsák levelei elbarnulnak, és mielőtt a tó mélyére süllyednének szedjük ki, távolítsuk el azokat az összes többi, tó felszínén úszó szerves levelekkel együtt.
Ha a tó mélysége meghaladja az 1 métert ne aggódjunk, a tóban lévő élővilág, halak, és a növényeink megfelelően áttelelnek. A tó tisztítóaknáját, dobozát, a hozzátartozó szivattyúval együtt telepítsük át, és tegyük fagymentes helyre.
Mikor tavunk vízfelülete a negatív paramétereknek köszönhetően már nem bodrozódik, hanem kopog, akkor érdemes alkalmi jelleggel a jég felületén léket vágni, hogy a benne lévő élővilág friss oxigénhez jusson. Vigyázzanak, óvatosan eszközöljék a lék létrehozását, hiszen ha ezt nagyobb ütéssekkel hajtjuk végre a jég felületén, az károsíthatja halaink egészségét.

Ha tavunk mélysége meghaladja az 1 méter, akkor nyugodtan tarthatunk benne sárga, vagy piros fülű teknőst is, mindennemű egészségkárosodás nélkül átvészeli a tó alján a téli időszakot, és április derekán a vízhőmérséklet megemelkedésével, már ismét a felszínen köszönthetjük.